Diary from London #6

Ezen a héten nagyon sok új dolgot tanultam a suliban, és még többet az utána lévő bandázásokon. Olyan jó érezni, hogy napról napra egyre könnyedebben beszélek. Biztos, hogy még sok a nyelvtani hibám és a kiejtésem se lehet az a hú de jó, de legalább már folyékonyan el tudom mondani, amit akarok. :) 

Pénteken meghívást kaptam a japán barátnőmtől Megumitól a lakására, mert a török haverjaink Mustafa és Birhan ebédet főztek nekünk. Én a török konyhából eddig csak a kebabot ismertem, és nem gondoltam volna, hogy ennyi szuper ételük van még. Úgy szeretem kipróbálni a különféle nemzetek ételeit. Minden fogáshoz finom bort ittunk és a végén főztek nekünk helyi kávét is. Én abszolút nem iszom meg, mert nem szeretem az ízét de ezt nekem is ki kellett próbálnom. Csokival egész jó volt. Este csatlakoztunk a többi sulis társunkhoz, és elmentünk együtt pubolni. Már nagyon hiányzott a táncolás... :) 

Puszi, Festy

I have learnt a lot of new things at school this week and even more during the friendly meetings afterwards. It is such a good feeling to be able to speak more and more easily every day. I'm sure I still have many grammatical mistakes and my pronunciation can't be so good but at least I can say what I want fluently. :)

I got an invitation on Friday from my Japanese friend, Megumi to her flat because our Turkish friends, Mustafa and Birhan cooked lunch for us. I had only known kebab from Turkish cuisine and I wouldn't have thought that they had so many nice dishes. I love trying other nations' food. We drank fine wine with every course and finally they made us local coffee, too. I never drink coffee because of its taste but I had to try this one. It was quite good with chocolate. At night, we joined our other classmates and went to pubs. I was really missing dancing... :)

Xx, Festy